Zelna Olaszrizling, Balatonfüred-Csopak, 2020
Ha minden 5 euró alatti magyar fehérbor ilyen lenne, boldogabb lenne a nemzet, peckesebben mennénk haza a közértből, többet mosolyognánk és lényegesen kevesebb anyázással lehoznánk egy bonyolultnak tűnő telezöldet. Vagyis nem, de az tény, hiszen itt van, tessék, hogy ilyesmiket gondolhatunk két pohár Zelna Olaszrizling elfogyasztása után, és ez azért nem kevés (a gondolat).
Hamisítatlan hazai olaszrizling persze, mezei virágok illatával, okés savval és a kötelező mandulával a korty végén, de sehol a sok magyar rizling bánatos kedvetlensége és sprődsége, ez a bor tele van aromával és vitalitással: azonnal adja a körtés és narancsos jegyeket, a fasza krémességet és a végén valami hihetetlen laza csuklóval odapattintott egyensúlyt az utóízben, ami egészen komplex és semmi nem lóg ki belőle. Inkább olasz, mint rizling, mondanánk, ha ez a tökéletes balanszban lévő bor nem tanítaná a kóstolóját is fegyelmezettségre. 8.9 pont
1600 Ft (Kifli.hu)
SKIZO Sauvignon Blanc, Badacsony, 2020
A 2019-es változat tavaly nálam A Nyár Itókája volt, mindig állt belőle három-négy palack a hűtőben. Igazi feszes savú, füves, lime-os szörpi sauvignon blanc, nem a sezlonyon tűnődős, hanem a napágyon vedelős fajtából. A 2020-asról hasonló jók mondhatók, illatába az egres, a bodza és a citrusok mellé virág is repült, egész nagy arányban, ami azért ritka ettől a fajtától. Aromabomba az új évjárat is, de a savérzet talán egy picit lágyabb a ’19-esénél. Forró nyári napokon azért még így is képes lesz a kóstolóját felcsiklandozni annyira, hogy az a napozóágytól a medencéig / zuhanykabinig / bányatóig elvonszolja magát. Aztán jöhet is az újabb palack. 8.8 pont
1590 Ft (Bortársaság)
Bakonyi Csavargó, 2019
Ezt a bort még tavaly nyáron kóstoltam. (Midőn ezt ittam, tiszta volt az ég, zöld ág virított a föld ormain.) És csináltam róla gyorsan jegyzetet is, annyira tetszett, most meg már egy ideje várom az új évjáratot. De a ’20-as Csavargó csak nem bukkan fel, a ’19-es meg még mindig kapható – és ugyanolyan príma, mint tavaly volt. Nem gondoltam volna, hogy egy „dunántúli cuvée-ért” valaha így lelkesedem, de ennek a fehérbornak olyan komplex illata van, kóstolva pedig annyira nyami, hogy egyből levett a lábamról. Szagolva a zöldveltelinire jellemző sós fűszerek jönnek, meg menta, meg citrusok, meg megint mindenféle egzotikus fűszerek. A korty nagyon friss, tele citrusokkal, az angolnak az ilyen borra jó dzs-vel meg z-vel kezdődő szavai vannak: juicy és zesty – jól imitálják az ilyen leveknek a köszönés nélkül szádba lépő, direkt stílusát. Zöldveltelini, hárslevelű, királyleányka és olaszrizling szerencsés házasítása: mindegyik fajta hoz valami flikk-flakkot a közösbe. Az egyetlen kritikám csak az, hogy kicsit hamar véget ér a műsor (rövid az utóíz), de azért szívesen visszatapsolnám már – a húszhúszas adaptációt. 8.8 pont
1950 Ft (Bortársaság)
Bolyki Egri Csillag, Eger, 2020
„Mi ez? Fasza az illata. Várjá, várjá, ne mondd meg! Kitalálom. Na jó, nem találom ki, de várjá. Ne mondd meg. Mondom, ne mondd meg! Hmmm. Virág. Ilyen izé, mezei. Meg lime. Citromfű, bazz. Meg tudod, mi? Csalán. De, de, csalán, g… És akkor rizling meg sauvignon, haljak meg, van benne. De van ilyen cuvée? Na mindegy. Most már hadd kóstoljam meg, várjá má. Fú! Hát az illatból nem gondoltam… Azt hittem, ilyen üccsis lesz, de komolyabb. Krémes. Fain ez a kesernye a végén, hallod? Itt vagy? Ja, hogy hozod a palackot. Még nem láttam meg, ne mutasd! Két rugóért adom. Sőt kettőfélér is, az mennyi, öt euró? Ja, egy kicsit több, hat-hét. De hát annyiért is mennyi szar van, nem igaz? Ez meg kurvajó. Laza, de kraftos. Kell. Mi, Csillag? Az igen! Akkor a rizlinget meg a sauvignont, azt fullba? Tudok, mi? Nem hiába, wset. És akkor mi még, mutasd. Mi? Királyleányka meg hárs? Aha. Mutasd már, ki ez?! A Jani? Ne má. Nagyon odarakta. Ez komoly. Mennyi? Mennyi?? Ezeröt, ne bassz. 4 ajró, muhaha. Azonnal hozz egy kartont. Itt egy tízes, ne adj vissza. Ez nagy találat, tesó. Köszi.” 8.8 pont
1500 Ft (bolykipinceszet.hu)
Tóth Ferenc Egri Csillag, Eger, 2020
Háttal nem kezdünk bort, most mégis kivételt tettem és kicsit megbántam, mert ez van ráírva: „ízében citrusok és herbák érződnek”, amitől azért rendesen megijedtem, mert kik azok a herbák, mikor jönnek, mit akarnak tőlem, na és haverjaik-e a pomogácsoknak vagy éppen ellenkezőleg: ellenségek? Jó sok kérdés, és még meg sem kóstoltam a bort.
De aztán megkóstoltam és megértettem. Hát, ebben a borban tényleg veretik a herbák: illatát a bükki füvesember alighanem egy álló nap elemezné, én most csak annyit mondok: csalán, zöldfűszerek és mindenféle ilyen izé, szálas teák. Na és a letagadhatatlan egri pincemélye illatjegy (ne beszéljünk félre: szagjegy), de bőven az elviselhetőségen innen.
Kóstolva folytatódik a herbadáridó, egészen unortodox bor ez a csakazértis gyógynövényességével: hűvös klímáról érkező vagy korán szüretelt sauvignon blanc-ok tudnak ilyenek lenni. Egri Csillag, tehát minimum négy fajta házasítása, és a fele legalább Kárpát-medencei fajta (hárslevelű, királyleányka, leányka, olaszrizling, ilyesmik). Vakon kóstolva azt mondanám: ha nincs benne sauvignon blanc, vessetek a herbák elé! (De elvileg nincs benne… nahát.)
Egri Csillaghoz képest meglepően vastag bor, sötétzöld karakterrel, jófajta kesernyével. Megosztó darab, olyan, mint a koriander: vagy ki nem állhatod, vagy mindig tartasz magadnál világvége esetére. Koriander- és/vagy sauvignon blanc-kedvelők alighanem bírni fogják, irsaisták, cukorfüggők, herbatagadók nem fogják keblükre ölelni. Én mindenesetre vettem egy hatos kartonnal, mert olyan időket élünk, hogy bármikor bemondhatja a tévé a világvégét. 8.7 pont
1800 Ft (tothferencpinceszet.hu, klubár)
Szólj hozzá!