Nagy Sebestyén vagyok. Borról beszélek ezen a blogon. Borról és mindenről, ami borral kapcsolatos.
És minden téma kapcsolatos a borral. Például úgy, hogy ha megbeszéljük, kinyitunk közben egy bort… 🙂
Szervezem a Borjour borkóstoló rendezvényeket, vagyok a VinCE bormagazin munkatársa, volt rádiós
borműsorom, tévés borműsorom, voltam multi bortanácsadója, jártam magyar és külföldi
boriskolákba, és néhány évig volt egy borászatom is. Mindet megúsztam. Még mindig szeretem a
bort.
Még jó. Hiszen nincs még egy valami, ami ennyi mindenről mesél. A készítőjéről (borász), a földről,
mely világra köpte (terroir), a föld alatt évmilliók óta gubbasztó kövekről (altalaj), a földön élő
világról: a magukat kellető színes, riherongy gyomoktól (takarónövényzet) a szőlőt lezabáló rohadék
őzekig (kártevők). És legfőképp ezen a földön évszázadok óta szőlőt babusgató emberekről. Hogy mit
gondoltak ők a szépről, és ebből mit adtak át udódaiknak, mit nem…
Ha szépen, rendesen, odafigyelve, nem telefont nyomkodva közben, iszunk egy bort, tényleg sok
mindenről mesélhet nekünk. (Vagy mi meséljük be magunknak a segítségével, hogy mesél – de ez
történetünk szempontjából mindegy is.) A bor több lett önmagánál, műalkotássá tettük, ami nem
jelenti azt, hogy a borász művész lenne, egyszerűen csak kiválasztottuk magunknak a bort,
történelmet, kultúrát, esztétikát pakoltunk „széles”, „robosztus”, „masszív” vagy éppen „vékony”,
„lágy”, „kerek” testére.
És ha már így alakult, ezen a blogon próbálok úgy beszélni a borról, hogy ez a színes-szagos-gazdag
sokfélesége minél inkább megmaradjon. Vagyis kevesebb „uralkodó, mogyorós tercier aromák a
lecsengésben”, meg „éretlen, zöld tanninos túlextraháltság”, de több történet, asszociáció és
képzelőerő. És nem is csak borról lesz szó. Hanem bármiről, ami borozás közben eszünkbe juthat.
(Van bármi, ami nem?)
