Mitől ennyire jók a St. Andrea Pincészet nagy vörösborai? A vallásosságát repetitíven hangoztató borász, dr. Lőrincz György válasza biztosan az lenne, hogy az Úristen segítsége és a mérhetetlen szeretet, melyben a borok készülnek, elsősorban a magyarázat arra, hogy ezek a borok sok ember tetszését (viszontszeretetét) elnyerik. Az agnosztikus válasz inkább a kiváló területeket, a borászat jó hordóhasználatát és a mindig tökéletes érettségi állapotú szőlőt emlegetné… A legbölcsebbek – akik Isten létezésére és a jó borok titkára soha nem kérdeznek rá, csak örvendenek a szerencsének – meg mindezeket együtt.
Az tény, hogy van valami megmagyarázhatatlan a St. Andrea-borokban. A jobbakban. A jobb vörösökben. (Hagyjuk ezt, Isten nem fog egy fehér egri csillaggal bíbelődni, még akkor sem, ha Örökkének hívják!) Valami földön-, boron túli kedvesség, éteriség. Vagy másképp nézve (hogy mi nincs bennük): egyáltalán nem nagy borosak, nincs bennük a nagy vörösborok túlzása, terjengőssége, agressziója. Ezek a borok úgy sokrétűek, gazdagok és szépek, hogy közben szerények maradnak. (És erről jut eszembe: a legtöbbnek még ibolya illata is van!)
A legjobb St. Andrea-bor, a Nagy-Eged-Hegy Bikavér (2012) is áradó illattal indít: édes fűszerek, kék szirmú virágok, erdei gyümölcsök megkapó mixével. (Ez a “zöld erdőben jártam, kék ibolyát láttam” karakter egyébként ott van a legtöbb kékfrankosban vagy kékfrankos alapú cuvée-ben, melyek a Nagy-Egedről, Magyarország legmagasabban található szőlőterületeiről származnak.) A tanninérzet – mely elsősorban a házasítás felét adó merlot-ból és syrah-ból jön – finom szemcsés, szinte simogató. A savérzet dettó kedveskedő, nincsenek élek, csak a gyümölcsöket hosszan cipelő, játékos csobogás és bársonyos textúra… A kékfrankos (30%), a kevés pinot és kadarka meggyes, ringlós gyümölcsei harapnivalók, a hordós érlelés finom fűszereket hoz és gondoskodón kerekít ott, ahol kell. Szuper arányérzékkel elkészített, összetett, elegáns és emelkedett stílusú, nagy bor, melyet egy Nagy-Eged-bemutatón kóstoltam, ahol a hegyen tevékenykedő másik két borászat, a Gróf Buttler és a Kovács Nimród Winery borait is bemutatták. Az elegancia és az arányérzék a Gróf Buttler borokból hiányzott (magas alkohol, túlextraháltság, nagyot akarás viszont volt bennük bőven), míg a KNW különleges, kemény borai rusztikusságukkal és kísérletező hordóhasználatukkal mintha még keresnék az útjukat.
A Nagy-Eged-Hegy a Bortársaságban kapható és háromezer forinttal drágább ugyanott, mint a Wine Spectator által az év nyolcadik legjobb borának választott 2013-as Tignanello (26.000 Ft).
CSAK háromezerrel! 🙂
Szólj hozzá!