Az egyik nap kimentem a Szigetre és azt a felfedezést tettem, hogy nincsen bor. Nem nagy ügy, gondoltam a Nagyszínpadhoz érve, miközben szorosabbra húztam a derekamra kötött kapucnis pulóveremet, meg tudom én hallgatni a Kings of Leont egy vodkaszódás pohárral a kezemben is, de aztán ahogy bóklásztam fel-alá a Hajógyári Sivatagban, mégiscsak eléggé elkeseredtem.
És ne gondoljátok, hogy ez ilyen boomer bánat, hogy régen minden jobb volt, mert bezzeg ’97-ben még Bowie után tudtunk bebaszni a Borfaluban… nem, ez nem rólam szól.
Ez arról szól, hogy van itt egy rendezvény, amire eljön sok tízezer külföldi, és van nekünk egy termékünk (a magyar bor), ami egy alternatív valóságban akár népszerű is lehetne a világban, és mi még csak kísérletet sem teszünk rá, hogy megmutassuk a világnak, amikor az éppen meglátogat minket.
Borsátorok Párizsban
Már hallom is, hogy de hát a Szigetre főleg holland, meg brit milleniálok jönnek, akik kiröhögik a bort, mert az a szüleik itala, ők csakis sörrel, na és természetesen vödrös koktéllal csillapítják a nem tudom, mijüket. Oké. De azért az is lehet, hogy végül is azt isszák, amit kínálnak nekik, főleg, ha az nem túl drága, de cserébe jó. És még azt is el tudom képzelni, hogy később borivó lesz belőlük, és akkor nem lenne teljesen hiába, hogy Budapesten marketingeltük nekik a magyar irsaifröccsöt (aki ki tudja mondani, kap még egy pohárral!).
(Egyébként C. E. (Covid Előtt) 1-ben, azaz ’19 nyarán elmentem egy párizsi zenei fesztiválra, a Lollapaloozára, tele volt huszonévesekkel (nem csak franciákkal), és két óriási borsátor volt a két legnagyobb itatóhely. A design nyilván a la mode volt: fehér műanyag pezsgős és borospoharakból szürcsölte a crémant-okat meg a provence-i rozékat kb. ugyanaz a közönség, mint akik most a Szigeten a Drehert meg a Fényt. Mindkét sátor folyamatosan tele volt, és az egész bulit nyilvánvalóan megtámogatta valami francia bormarketing szerv, legalábbis az egész feszten alig tudtam kikerülni a mindenféle kék-fehér-pirosban pompázó french wine-os molinókat…)
A Borháló fogságában
Formálisan persze van valamennyi bornak nevezett valami a Sziget Fesztiválon is, bár nem sok helyen, néha sok száz métert kell gyalogolni érte (ne tegyétek!). Ezt a valamit csapról nyomatja a Borháló – ők azok, akik hosszú évek óta itatják a Sziget-látogatókat legjobb esetben is középszerű löttyeikkel. Idén egy enyhén cukros fehér és egy rózsaszín lötty folyik a csapjukból, egy pultoslány őszinte rémületére meg is kóstoltam mindkettőt, két pohárban, 1-1 decit, 2580 Ft-ot fizettem a kalandért, igaz, ebben a két re-pohár ára is benne volt.
(Ó! A vissza nem váltható repohár! Az évtized egyik legarcátlanabb kamuzöld átverése! Sokkal ütősebb, mint az „elektromos autó”, meg a zöld színű műanyag evőeszköz a Freshlandben! Haccáz lesz, de a végén a pénzed nem adjuk vissza. De ha „nem vissza”, akkor mi a faszomért „re”? Őrizzük meg nyugalmunkat, és ne számoljuk ki, hány száz milliót keresnek ezen csak a Szigeten.)
2 x 1 dl unisex termék 600 Ft-os repoharakban
A fehér színű lötty generosa, cserszegi fűszeres és királyleányka házasítása, illatában parfümös jelleg dominál, kóstolva enyhe kesernye, valamint másnapos hányás aromái érezhetők, melyet a maradékcukor próbál elsminkelni mindhiába. A rozé illat nélkül indít, majd egy dolog tűnik fel: a savérzet hiánya, csak a korty végén jössz rá, hogy van valami a szádban, de akkor aztán keservesen pórul jársz: penészes, rothadt epreket kapsz, amiket jómagam haladéktalanul a Sziget porába köptem.
„Veszélyes bor”
„Veszélyes bor” – írja honlapján a Borháló. Soha nem volt kereskedő még ennyire őszinte! Kár, hogy így folytatják: „nem lehet abbahagyni, beindít, bulira hangol, szuper unisex cucc.”
(U-ni-sex cucc! Sok ordas hülyeséget láttam már borleírásokban, na de az „unisex” mint pozitív borkarakter, az azért műfajteremtő, esszenciálisan benne van korunk minden ellentmondása.)
Az unisex cuccok a csapból szódás változatban is kaphatók. Erről ezt írják magukról sajtóközleményükben harmadik személyben:
Az idei Szigeten kiemelt szerepet szánnak a jellegzetesen magyar Fröccs népszerűsítésének, melyet a könnyebb kiejthetőség érdekében „Spritzzz” néven fognak a külföldieknek reklámozni. A rendezvény remek alkalom a magyar bor és a Fröccs, mint Hungarikum népszerűsítésére.
Spritzzz néven árult vizezett bor mint nagybetűs Hungarikum. WTF? És „remek alkalom a magyar bor népszerűsítésére”. Egyébként tényleg az.
A prémium bor 800, de nincs
Antibormatketing
Szerintem ezeknél a „cuccoknál” bármilyen alkoholos ital jobb választás a Szigeten. És sajnos a legtöbb helyen nincs más bor (több pulton ki van írva, hogy „prémium borok – 800 Ft”, de érdeklődésemre egyik helyen sem volt kapható valójában más, csak a csapos csodák).
A Sziget sokkal rosszabb állapotban tért vissza a Covid után. Profitmaximalizálás van, meg spórolás a designon és a szolgáltatásokon. A nem olyan régen még színes, sokféle és minőségi fesztivál most meglepően szürke és igénytelen. (A gasztro felhozatalról ebben a posztban nem lesz szó, de a helyzet hasonlóan siralmas, mint szesz-ügyben.) Ezzel nem tudunk mit kezdeni, a külföldi tulaj szépen átveszi a préskart és kitekeri belőle a legtöbbet: „végül is ezeknek ott, Bukaresten vagy Budapesten vagy hol a bús faszomba, úgy is tök mindegy, a hírneve, meg hogy „Island of Freedom” még elviszi jó darabig.” De hogy a borkínálat miatt ne kelljen arcpálmáznunk (mert hogy a Szigeten tényleg megvalósul a magyar antibormarketing), azért lehetne tenni. Rókusfalvy Pál, a júliusban kinevezett nemzeti bormarketigért felelős kormánybiztos mindezt minden bizonnyal érti, borászata van, kommunikációs szakember és rendszeresen szervez rendezvényeket. Boldogan el tudnám képzelni, hogy jövőre egy olyan feszten, ahol ott van százezer külföldi, nemzetibormarketingügyileg is történik valami.
Szólj hozzá!