Zéró

Hetek óta egy „zérótolerancia” feliratú lyukas vödör fölött böfögnek a jól ismert magyar médiakérődzők, az úgynevezett borszakma meg egyelőre fülét-farkát behúzva, csendben hallgatja ezeket a rémes hangokat.

Természetesen a mondva csinált probléma („Eltöröljük-e a zéró toleranciát? Juj, juj, ne!”) megint csak ránk, „borosokra” hullik vissza, kizárólag „két pohár bort” emlegetnek a 0,5 alkoholezrelékes határ érzékeltetésére (és nem mondjuk, két felest), valamint csakis borászok régebbi nyilatkozatait idézik az egész paláverben, de hát ez lassan fel sem tűnik, megszoktuk már, hogy a magyar média az alkoholproblémákat rendszeresen a borral szemlélteti, még akkor is, ha már nem borivó nemzet vagyunk és élettani szempontból sem éppen a bor a legveszélyesebb szesz.

A hanyatló és egyre kritikusabb helyzetbe kerülő magyar borászatnak segítség lenne a ZT eltörlése, a több mint 90 százalékban hazai pályán eladott magyar bornak nem mindegy, hogy 0 vagy 1-2 pohárral ihat meg belőle vendéglátóhelyen (vagy vendégségben) az autót vezető fogyasztó. Éppen ezért azokban a bortermelő országokban, ahol megpróbálkoztak a ZT bevezetésével (például Chilében vagy Horvátországban), tiltakozást váltott ki (a horvátoknál vissza is vonták).

Zéró esély

Ennek ellenére nálunk halvány remény sincs a ZT eltörlésére, és ennek nem az az oka, hogy az eltörlés különösebben veszélyes lenne, hanem az, hogy zéró az esély a probléma értelmes megvitatására is. Szemforgató, korlátolt, piti politikusok és fehérköpenyes, narcisztikus orvospedellusok rikoltozzák szét a médiát, eljátszva, hogy mennyire aggódnak az életünkért, sikeresen hülyítik és kiskorúsítják a népet, mely helyzetben nincs az a döntéshozó, aki változtatni merne.

Pedig a ZT hatékonyságáról a legóvatosabban is azt lehet mondani: egyáltalán nem bizonyított. Magyarországon kívül Európában csak Csehország, Szlovákia és Románia vezette be. A statisztikai adatokból nem lehet egyértelmű következtetéseket levonni, egyrészt mert sok helyen nem ugyanolyan részletesek a régebbi (bevezetés előtti) adatok, másrészt mert a ZT bevezetése vagy nem bevezetése mellett elég sok egyéb tényező alakítja egyszerre a halálos vagy súlyos autóbalesetek számát (mely például a ZT-t bevezető Romániában továbbra is extrém nagy). Másképp mondva: abból, hogy ha a ZT bevezetése után csökkent az ittas vezetéses halálos balesetek száma, nem következik, hogy ez elsősorban a ZT bevezetése miatt történt.

Nem hatásos

Amíg nálunk sötét politikusok és orvosbárók bugyuta kvartyogása artikulálja az ittas vezetésről szóló közbeszédet, addig vannak szerencsésebb országok, ahol ez nem feltétlenül csak így van. Ilyen például a már említett Chile, ahol 2012-ben vezették be a ZT-t és később elég sok részletes és alapos elemzés készült a hatásairól, melyek nyilvánosak. Ezekből kiderül, hogy valóban egyértelmű összefüggés van tisztán a ZT bevezetése és a balesetek számának csökkenése között, de ezek nagyon nagy százalékban „kis” balesetek – nincs bizonyítható hatása a ZT bevezetésének a súlyos vagy halálos kimenetelű balesetek alakulására. Van viszont hatása az alkoholfogyasztásra (kis mértékben csökkenti a nem „heavy drinkerek” körében). A fő magyarázat minderre az, hogy a ZT a „kis ivókat” tartja vissza az ivástól (tehát az nem iszik miatta semmit, aki amúgy csak 1-2 pohárral ivott volna), míg önmagában a ZT-nak semmilyen hatása nincs a nagy ivókra, akik jellemzően a súlyos és halálos baleseteket okozzák.

Ami sokkal inkább számít (és hatékonyabb), az többek között az ellenőrzések gyakorisága, a szabályok betartatása, a büntetés mértéke, az alkohol elérhetősége (pl. fiatalok számára), az alkohol ára, az alternatív közlekedési eszközök megléte, a távolsági tömegközlekedés fejlettsége, stb. Szerencsésebb országokban inkább ezekre figyelnek és jól elvannak a 0,5 ezrelékes törvényükkel, felnőttként kezelik az állampolgáraikat és hagyják, hogy megigyanak egy pohár bort a vacsihoz, úgysem ők azok, akik hulla részegen száguldozni fognak.

Persze mit hallunk ezekben a hetekben az ÜGYben makogó politikusainktól és doktorainktól? Pontosabban a testi és szellemi egészségünket féltve őrző államférfiaktól és szent gyógyítóktól? Hát mást sem, mint hogy „a magyar” képtelen megállni egy-két pohárnál. „A magyar” az alkoholista. „A magyar” az olyan, hogy már reggel elkezd inni, az ilyen meg ne üljön autóba… Kollektív infantilizálás leöntve undorító virtue signallinggal („én értetek aggódom, mert én jó vagyok”) – amitől azonnal forogni kezd a gyomrunk, pedig becsszó, apa, még egy kortyot sem ittunk.

Zacherkedés

Az ország Dr. Housefathere, Zacher Gábor – aki, emlékezzünk, még tavaly ilyenkor is (!) vadul követelte a maszkhasználat bevezetését és az újabb emlékeztető oltásokat, mert hát, ugye, akkor is nagyon aggódott értünk – két napja az RTL reggeli műsorában ment nagyot: a szokásos lezseren arrogáns gondoktempójában, szarozva és lószarozva oltotta le a magyar embereket, szó szerint azt mondta, hogy azért nem lehet itthon eltörölni a ZT-t, mert „a magyar ember lelkülete erre nem alkalmas”. (És közben persze rendületlenül nyomatták a boroshordós vágóképeket.) Az ötperces médiaszereplésben emellett van minden: ötletelés, hogy májcirrózisos embereket tegyünk a palackokra, a marihuánalegalizálás kérdésének odakeverése, majd az érvek ötmásodperc alatti leverése, a munkások, sőt orvoskollégák általános bevádolása, akik reggel addig nem vesznek kezükbe „téglát vagy szikét”, amíg meg nem itták a magukét, és persze visszatérően a magyarmószer, mert hát alkeszek vagyunk és nem olyan a lelkünk, hogy csak két pohárral igyunk. (Csodálatos performansz, itt lehet visszanézni.)

A ZT kérdése bonyolult kérdés, sok jó érv van ellene és mellette is. Nem is a legfontosabb kérdés. Nem „baj”, ha nem változtatnak a szabályon, még akkor sem, ha a könnyítés jól jönne a magyar borászatnak és egy kicsit szabadabbá tenné a „moderált” borivók életét (akikből minden zacherkedés ellenére még mindig jóval több van, mint alkoholistából). Nem azért ülünk lehajtott fejjel a képernyők előtt, mert beláttuk: mind bűnösök vagyunk, képtelenek vagyunk mértéket tartani, állatok módjára iszunk és tekergetjük a kormányt. Nem, nem. Azért szégyenkezünk inkább, mert ilyen „szakértőink” vannak, és ilyen színvonalú a közbeszéd szinte bármely lényeges vagy lényegtelen kérdésről itthon.