„Vannak kiskutyák és vannak nagyok” – írta ki nagy betűkkel a standja fölé a Kreinbacher Birtok & Champagne Pop-up marketingese a Gourmet Fesztiválon, „ez majd jól odabasz”, gondolhatta az elkészült promóciós léccel a kezében, és a számítása tényleg bejött, nem győz most ezen hőbörögni az úgynevezett borszakma és nevetgélni a budai upper classból érkező fesztiválközeg.
Közben az egy kicsit sántakutyásra sikerült magyarázkodás is megérkezett a Kreinbachertől egy poszt alatti kommentben: úgy értik, hogy a kiskutya a 0,75-ös pezsgő, a nagy meg a másfeles, és a különbség nem csak kétszeres a kettő között. A magyarázat nyilvánvaló álságosságával persze ők is tisztában vannak, nem olyan hülyék, hogy nem érzik a szlogen áthallásait, sőt éppen azokra játszanak rá – amik szerint ők és mindenki, aki a termékeiket issza, az nagykutya. És ehhez a talán még kisebbségi komplexussal is küzdő valóban kisebb borászatok és kereskedők (és fogyasztóik) egyből odaértik, hogy… a többiek (ők) meg kiskutyák.
A marketingfogás tehát működik, a Kreinbacher elérte a célját: beszélnek róla, terjed a social mediában, meg szájhagyomány útján, és tessék, én is írok róla, meg születik róla még ezer másik poszt. Vajon kérdés az, hogy sikeres-e, vállalható-e az akció hogyismondjam… esztétikailag is? Nem, ez úgy tűnik, nem kérdés, annak ellenére sem, hogy vannak, akik szerint ez a felirat ízléstelen és gyomorforgató, utóbbi pedig nem biztos, hogy a legkeresettebb jelző egy kiállító számára egy gourmet elnevezésű fesztiválon.
Tényleg nem kell túlérzékenynek lennünk ahhoz, hogy érzékeljük a felirat felsőbbrendű arroganciáját, a gazdagság gőgjét, a „nekünk bejött az élet, a többiek meg bekaphatják” fennhéjázását. És igen, talán őszintébb és félreérthetetlenebb lett volna egy „A mienk a legnagyobb” feliratú Insta keretet készíteni, hadd fotózkodjanak benne magnum Deutz-cel kezükben a felhajtott galléros Gant pólós arcok és a Vuitton-tatyós hölgyek.
Ettől az egésztől viszolyogni lehet, megsértődni nem. Nem történik ugyanis más, mint hogy a parvenü újgazdag „elit” megmutatja saját magának az igazi arcát. A Gourmet Fesztivál már jó néhány éve több, mint high-end gasztrofeszt: egyben a „felső tízezer” vagy az oda tartozni vágyók Michelin-csillagokkal és sabrage kardokkal díszített kifutója, melynek közönsége csak azért bánja, hogy Budán van, mert így nem érkezhet vitorlással. Ők, az ő pozíciójukból joggal mondhatják a hőbörgőnek: te minek jöttél ide? (Arra számítok, hogy meg is lesz a hatás: egy-két év, és a kiskutyák szép lassan tényleg végleg lekopnak.)
A Champagne-fogyasztás legelsősorban ugyanarról szól, mint a részvétel a Gourmet Fesztiválon: a sikerességről, gazdagságról vagy még inkább: annak látszatáról. A social media, azaz a látszatok kora pedig a Champagne marketingstratégiájának kedvez. A Champagne luxustermék, de a legolcsóbb luxustermék; nem kell a legújabb iPhone-t vagy egy drága autót megvennem, elég beszereznem 25000 Ft-ért egy palack Champagne-t, lőni vele egy szelfit Insta-sztoriba, és sikeresnek látszom, sőt: sikeres vagyok! A folyamat itt még nem is ér véget, a Champagne legújabbkori sikerszériáját ellesve ráülnek a vonatra Champagne-szerű buborékosok is, elsősorban a Prosecco, ami a szegény ember Champagne-a lett, és éves eladásai már jócskán átlépték az 500 millió palackot. És hasonlóan ügyes a Kreinbacher stratégiája, mely a magyar Kreinbacher pezsgőt összekapcsolja a cég által forgalmazott champagne-ok megjelenésével, és végül egy magyar pezsgő, ami magyar viszonylatban kiemelkedő, de a jobb champagne-okkal össze sem hasonlítható, ugyanúgy luxustermékké válik: a Kreinbacher Prestige-t a legjobb magyar éttermek poharazzák – fogyasztása itthon presztízs.
Hogy ebből az egészből sokan köszönik szépen, nem kérnek, azt meg tudom érteni. Nekik tényleg nem kell odamenni. Ha ráértem volna az elmúlt hétvégéken (és éppen nem a jövő heti pezsgővizsgámra kellene készülnöm éjjel-nappal), valószínűleg én sem ezt a bulit választom, hanem mondjuk, a Gyöngyöspatai Kékfrankos Fesztivált vagy a Szentgyörgy-hegy Hajnaligot, ahol szabadabbnak érzem magam, jobb a levegő és nincs póráz sem a kicsi és nagy kutyákon, rajta felejtett árcédulával.
Szólj hozzá!