Tavaly valamikor ilyen tájban, tehát december közepén, rájöttem, hogy van nekem egy csomó borleírásom a telefonomon meg mindenféle lakásban szétdobált jegyzetfüzetekben, ami így nem az igazi, mert senki sem tud róluk, én is alig, akkor meg minek. Az asztalfióknak írt regénynek sincs sok értelme, egy asztalfióknak írt borleírásnak meg végképp nincs, kevés szánalmasabb dolgot tudok elképzelni, úgyhogy fogtam és összerendezgettem ezeket és közzétettem itt a legkedvesebb száz boromat és rövid bemutatásukat – végül is a vártnál nagyobb sikerrel és sok pozitív visszajelzéssel.
A bátorítások, kommentek és kedves privát üzenetek egyáltalán nem szegték a kedvem, úgyhogy idén is elkészítem a listát, ami most csak ötvenes lesz. Idén különböző okok miatt jóval kevesebb magyar bort kóstoltam (ha jól számolom, olyan 6-700-at), és sokról nem is jegyzeteltem, ezért lett rövidebb a sor.
Belső szabályaim ugyanazok, mint tavaly: csak magyar csendes, száraz borok szerepelnek a listán és csak olyanok, amik idén forgalomban voltak és kóstoltam őket. Hangsúlyozom, hogy ez egy személyes lista, nem a „legjobb 50 bor szerintem”, hanem inkább egy ajánlás – nekem ezek tetszettek a legjobban azok közül, amikhez rendezvényeken, borbírálatokon vagy vásárlással hozzájutottam, és nagyon ajánlom másoknak is.
A borokat visszafelé, tízesével mutatom be a következő pár héten az első ötig, melyeket már egyesével.
És akkor jöjjön is az első adag, ötventől negyvenegyig:
50. Mórocz Tramini, Balatonfüred-Csopak, 2022 – 8.9 pont
Megfigyeltem, hogy a legtöbb ember mosolyog, miután beleszagolt egy rendesebb traminibe. Ösztönös széles jó kedv árad szét az elégedett fogyasztó arcán a tömény licsi- és rózsaillattól. De az igazán jó (azaz furfangos) traminik a nagy dívaillat után is tartogatnak még meglepit: jó savakat, fanyarabb fehér gyümölcsöket, és sokszor kellemes kesernyét. Mórocz Tomi traminije pont ilyen, azaz rendes furfangos tramini – meszes, márgás talajon termelte, kézzel szüretelte és csak acéltartályban tartotta, így illatos is lett, meg gyümölcsös is és még karaktere is van neki. Pontosabban volt, mert most látom, hogy év végére el is fogyott. Akkor innentől már az olaszrizlinggel kell mosolyogtatnia a nagyérdeműt, az azért egy fokkal nehezebb mutatvány, de nem lehetetlen.
49. Kikelet Váti, Tokaj, 2020 – 8.9 pont
Impulzív furmint-hárs házasítás, mely vakmerő meggondolatlansággal dobálja a kóstolóra a szépségeit. Intenzív illatában őszibarack, körte, birsalma és vanília. Szájban krémes textúra érezhető, a test közepesnél nagyobb, de szép, fejlett a savérzet is, a korty közepétől pedig a juicy gyümölcsösség és a köves-ásványos karakter tolakodnak a legszorgosabban. Nagyon hosszú, nagyon adja. Szeretem ezeket az odapakolós száraz tokajikat, amikről nem a „finesz”, meg a „terroir”, meg az „elegancia” szavak jutnak a ceruzáját rágó borszakíró eszébe, hanem azon kapja magát, hogy még nem írt semmit, de már felitta az egészet.
48. Riczu Kékfrankos, Villány, 2019 – 8.9 pont
Telt, érett, mély, szépséges kékfrankos a hívogató nevű Akasztófa-dűlőről, mely Siklós határában van, déli kitettségű és meglehetősen meleg a mikroklímája. Ahogy azt Riczu Tamástól megszokhattuk: bár nem hirdeti, vegyszermentes, ökológiai gazdálkodásból származik a szőlő. A bort másodtöltésű kis hordóban érlelte 16 hónapig, ettől az intenzív meggyes, cserkós aromák mellett nagyobb fűszeres, szerecsendiós, licorice-es pöfföket is kapunk a poharunkból. Nagy formátumú bor, mely legalább annyira villányi (siklósi), mint kékfrankos, és megvan benne a Riczu-borokra mindig jellemző csodás egyensúly, amitől soha nem válik nehézkessé sem és súlytalanná sem.
47. Dúzsi Pinot Noir Rosé, Szekszárd, 2022 – 8.9 pont
Tényleg ő a Rozékirály Magyarországon. Most már több mint húsz éve készíti el minden évben ezeket az egyszerre könnyed, gyümölcsösre hangolt, mégis komplex, jó beltartalmú rozékat, amik még a leghangosabb nyári kerti partin is figyelmet követelnek maguknak, de minimum egy érdeklődő szemöldökemelést. Az évek során soha nem ment el a tutti-fruttis, littyenlötty tömegrozés könnyű ellenállás irányába és soha nem is gondolta túl… A ’22-es Pinot Roséban az intenzív meggyes, szamócás aromák mellett ott vannak a jellegzetes, izgalmas fűszernövényes jegyek is, ugyanúgy, mint a provence-i rozékban – csak ott garrigue-nak hívják, nálunk meg a bükki füvesember emlékét idézik. De hát minek ide provence-i rozé, ha van ugyanolyan jó Dúzsink harmadáron, ráadásul a kerti partikban is mindig hagynak nekünk az aperolozó idióták.
46. 2HA Tabunello, Badacsony, 2020 – 8.9 pont
Korábban óvatoskodtam Török Csaba boraival, néha-néha egy kicsit túlzónak éreztem őket: nagy testű, erősen hordózott tételeknek, amiket bokszkesztyűben kell inni. De aztán az idei Badacsony New Yorkban-on megkóstoltam a 20-as Tabunellót és dobtam a sztereotípiákat. Ebben a főként sangiovese grosso szőlőből készített borban harmónia van, meg könnyed, gyümölcshangsúlyos örömködés, a hordófűszerek finomak és visszafogottak, a tannin pedig csiszolt és érett. Jó, az alkohol magas, de ezt simán megbocsátjuk a Badacsonyi Brunellónak, ha már ilyen szépen kikupálta magát.
45. Erzsébet Estate Furmint, Tokaj, 2021 – 8.9 pont
Ez egy vidám furmint :), mosolyjelek kellenek a borleírásba. Illata inkább a citrusos, semmint a körtés-birses suli: citromfű, lime, sőt egy kis menta is kandikál belőle. Élénk, jó savszerkezetű, friss, kóstolva is sokféle citrusokkal dobálózó, „zesty” fehérbor. Kifejezetten laza, vagány, könnyed, szerethető karakter, amilyenből szerencsére már egyre több megtalálható a borvidéken. Álmomban egy brutális nagy partiban vagyok, ahol mindenki ilyen tokajit iszik, és senki sem tudja, mi az a prosecco.
44. Steigler Kékfrankos Prémium, Sopron, 2020 – 8.9 pont
Valószínűleg most vagyunk a Steigler Prémium Kékfrankos leghangosabb előadásán: a hordóik újak, később már jobban tudnak a másod-, harmadtöltéssel is játszani, szóval a következő évjáratokban biztosan szelídül majd. De azért már most kedvelhető ez a soproni death metal stílus is – az illatban uralkodik ugyan a fás karakter, az intenzív hordófűszeres jegyek, kóstolva pedig kissé zúzós a tannin, de a kékfrankos jó savai, intenzív meggyes ízei és a fajta alapvető könnyedebb, „gurulós” kedvessége mégiscsak jól haraphatóvá teszi. Szeretem, ha egy kékfrankos kiabál, sokkal kevésbé félelmetes, mint amikor egy cabernet teszi.
43. St. Andrea Örökké, Eger, 2022 – 8.9 pont
Minden évben kicsit más a St. Andrea ikonikus fehérbora, de az illata minden évjáratban elbűvöl. Ez a bor nem tud rossz parfümöt feltenni. Őszibarack, citrusok, trópusi gyümölcsök, virágos jegyek… épp melyik oldaláról hajolok a pohár fölé. Furmint, hárslevelű, olaszrizling és egy pöti sauvignon blanc táncol a számban, szuper a savérzet, nagy az aromaintenzitás – citrusokkal és almákkal –, néha már-már fanyarnak mondanám a kortyot, ha nem jelenne meg a háttérben a pincészetre jellemző kedves, kerek, szinte mézes karakter, ami olyan komplexszé és impulzívvá teszi. Az utóízben egyet fizet kettőt kap bónuszként nagy adag ásványosságot is kapunk útravalóul.
42. Garger Kék Kékfrankos Válogatás, Sopron, 2019 – 9.0 pont
Én Vas megyéből származom és élénken emlékszem, hogy harminc-negyven éve a „vaskeresztesi kékfrankos” kifejezés soha nem kedvesen, hanem inkább valami káromkodásként, de minimum fenyegetésként hagyta el felmenőim száját. Aztán ugrunk pár évtizedet és itt áll előttünk Garger Imre, aki most már jó néhány éve készíti megbízható, jó stílusú, csiszolt, arányos kékfrankosait a Vas-hegy környékén. És az ár mindig megmarad barátinak, pláne ha a határ túloldalán kapható hasonló karakterű blaufrankisch sógorkomákkal vetjük össze. Ibolya, érett piros és feketebogyósok, enyhe, finom tanninérzet, szépen integrált komponensek, egészen szép hossz… Mindez tíz euro környékén. Szegény, szegény felmenőim, tudom, hogy teli pofával fogtok röhögni, de akkor is elmesélem majd nektek odafent, hogy megszerettem a vaskeresztesi kékfrankost.
41. Jásdi Lőcze-dombi Olaszrizling, Balatonfüred-Csopak, 2022 – 9.0 pont
Iskolapéldája annak, hogy egyszerű eszközökkel milyen szép olaszrizlinget lehet készíteni a Balatonnál. Kézzel szüretelve, spontán hordóban erjesztve, majd érlelve hét hónapig – és már itt is van a poharunkban egy érett körtés, barackos, enyhén vaníliás illatú komplex, telt, kifejezetten „ízes” fehérbor sok lédús gyümölccsel és finom toastossággal. Szuper alapanyag, nagyszerű hordóhasználat… Már most habzsolható, de idővel még inkább kiteljesedhet.
Szólj hozzá!