Pedig jóindulattal csordultig telve közelítettem ehhez a palackhoz.
Már a neve is nagyszerű. Járdovány. Úgy hangzik, mintha egy koravén, szemüveges kis zseni lenne, akinek szülei részegen bújták az utónévkönyvet. (Egyszer a kis Járdovány nyolcévesen megnyert egy felsősöknek kiírt matematikaversenyt és utána még lenyomott egy húszfős szimultán sakkpartit, de nem talált legyőzőre. Becézni egyébként nem engedi magát, utálja, ha az anyja mégis Járdinak hívja. Amúgy az úgynevezett „rosszaság” sem idegen tőle, tanárai a minden pedagógusban megbújó szadizmustól hajtva, ideges élvezettel szokták megnyomni nevének első hangjait, ha rosszalkodik: Jááárrrdovány! Mit művelsz?! Beszélek apáddal!)
Járdovány: pár ezer palack van a világon
Szóval jó a név, könnyen megjegyezhető, persze csak itthon, de hát külföldi kortyolók szóba nem jönnek, az egész hóbelevanc kevesebb, mint 1 hektár.
Járdoványból csak Gere Attila készít palackozott bort az egész világon, a projekt pont tíz éves – legalábbis 2010-ben készültek el az első borok ebből az ősi magyar szőlőfajtából, amit a villányi borász a Pécsi Kutatóintézettel közösen dajkált újra életre. Akkoriban, az első években ezer-pár-száz palack készült, most már talán megvan a háromezer is.
Szimpi a sztori, nemes és szép ez a kezdeményezés, most már csak a bor legyen jó és meg is vagyunk.
Hordó és tanninördög
Hát, ha csak ezt az új, 2019-es Járdoványt nézem, nem vagyunk meg. Az illata még akár tetszhetne is, ott van benne a korábbi évek járdoványaiból ismerős málnás és ibolyás karakter. De mellette ott a sok zúzott meggy, ami kicsit már előrevetíti a túlextraháltságot. A zúzott meggy mellett pedig ott az erőteljes fásság: ceruzákkal telepakolt tolltartó (pencilcase) szaga, meg Ivar szekrényajtó az IKEA-ból. A bor a kiadott infók alapján csak másodtöltésű kishordókban volt, de ezek az intenzív hordósságok végül is elnyomják a szépen induló illatot. A kortyban is a cseresség az úr. Sajnos nem a jó tannin, hanem a poros, szárító változat. A bor vékony testét olyan vehemenciával teszi magáévá a hordó és a tanninördög, mintha egy BDSM partin lennének. Nem gondolnám, hogy idővel sokkal jobb lesz a helyzet, és a kis Járdovány ha felnő, majd szép, harmonikus, összeérett bor lesz, mert már most hiányzik a kortyból a gyümölcs, valahogy örömtelen az összkép.
Régen minden jobb volt, a járdovány is
Geréék azt nyilatkozták valahol korábban a járdoványról, hogy hűvösebb években jobban szeretik, akkor mutatja meg ez a fajta a törékeny szépségét és gyümölcsösségét. Olyankor a kadarkára, vagy akár a pinot-ra is hasonlíthat. Lehet. Tény, hogy nekem is sokkal jobban tetszett ez a bor korábbi évjáratokban. Most kadarkára meg pinot noirra egyáltalán nem hasonlít, inkább olyan, mint a nagyravágyó feketerigó.
Szólj hozzá!