NoLo

Az alkoholmentes bor kezd ismertté válni, egyre több ún. bisztró kézzel írt táblácskáján látok ilyeneket, hogy „az alkoholmentes prosecco megérkezett!”, de social hirdetésekben tolja az ismert online borkereskedés is a 0.0% spanyol fehérbort és a most zajló borkonferenciának is kiemelt témája a szakmai körökben csak „NoLo”-nak (no- and low alcohol) rövidített cucc.
A sors úgy dobta, hogy nekem is jó néhány NoLo bort meg kellett kóstolnom az elmúlt hónapokban (nem, nem voltam beteg… vagy mégis?), és közben kaptam folyamatosan az ismerőseimtől ugyanazt az izgatott kérdést: „Na és milyen?”. Ó, végre egy kérdés, amire azonnal, kételkedés nélkül tudom a mértékadó, igaz választ!
Sz!
Ráadásul szinte mindig: édes!

Jó lenne, ha jó lenne!
Egy meggyötört italról beszélünk, amire eredendően passzol a „se íze, se bűze” kifejezés, és hogy mégis valamilyen legyen, belenyomnak nem kevés cukrot (átlagosan 20-50 g/l-t). Nem csak én mondom (hogy sz!), hanem teljes konszenzus van a borszakmában arról, hogy hümm, hümm, az alkoholmentes borokkal kapcsolatos legnagyobb kihívás a hümm, hümm, a termékek minősége.
Pedig milyen jó lenne, ha jó lenne! Egy igazán jó alkoholmentes bor olyan lenne, mint a Szent Grál! Gondoljuk csak el – egy bor, ami komplex, aromás, mély, koncentrált, izgalmas, hosszú… és közben egészséges, nem fájdítja meg a fejemet, nem okoz másnapot, bűntudatot, másoktól rosszalló pillantásokat, ha a harmadik pohárral töltök… ráadásul ihatom együtt az autót vezető, absztinens, terhes, beteg, muzulmán barátaimmal… ahh, ez az én állandó italom lenne, aminek abba sem hagynám a vedelését!
De hát nem nagyon van jó alkoholmentes bor, mert ez az ital rettenetesen megszenvedi a ma használatos alkoholmentesítési technológiákat, a fordított ozmózis irgalmatlan nagy nyomásnak teszi ki, a spinning cone és vákuumdesztilláció meg hőnek – a folyamat során illékony komponensek, aromák vesznek el az alkohollal együtt és hiába próbálják ezeket külön leválasztani és visszapótolni, a végeredmény messze nem az igazi. Ráadásul az alkoholnak fontos szerepe van az érzékszervi megítélésünk alakításában, „közvetíti” az aromákat, „testességet”, szájat kitöltő érzetet kölcsönöz, sokat hozzátesz az érlelhetőséghez, csökkenti a nyálban lévő proteinek és a tanninok kötődését és ezáltal a tanninos vörösborok asztringens karakterét, stb. Vagyis a bor alkohol nélkül sok okból nem tud úgy tenni, mintha valódi bor lenne.
Akkor az alkoholmentes sörök meg miért jók? – jön sokszor az újabb kérdés. Hát, egyrészt azok sem annyira jók, másrészt nem mindegy (nyúzásilag), hogy 4 vagy 14% ABV-t kell-e kioperálnunk, na és a buborékok jótékony csobogása sok mindent elfed (ezért is sikerültebbek a NoLo habzóborok, mint a csendesek).

Nem olcsó
Ráadásul a borok alkoholmentesítése nem olcsó móka, a spinning cone és a vákuumdesztilláló berendezések helyigénye nagy és drágák, utóbbi pl. több mint egymillió euró. A fordított ozmózis néhol igénybe vehető házhoz érkező szolgáltatóktól, de azzal jó sokszor végig kell menni egy tételen, ha a teljes alkoholmentesítés a cél, és aztán az energia- és vízfogyasztás utáni számlák fognak fejfájást okozni az alkohol helyett. Emiatt az alkoholmentes borok nem olcsók, legalább annyiba kerülnek, mint a „rendes” változataik. Amikor hivatalból (de saját költségen beszerezve) kellett kóstolgatnom őket, sokat morogtam, prüszköltem, vicsorogtam… nemcsak a löttyök minősége miatt, hanem mert átlagosan 5000 Ft-ot fizettem (igen, per palack) ezekért a végső soron mikért is? – édes, kissé üres, közepeske szőlőlevekért.
Nem jó és drága – akkor kinek kell és miért?
Most úgy tűnik, egyre több fogyasztónak – 2022-ben az alkoholmentes borok piacának értéke kb. 1500 millió dollár volt és a legtöbb becslés 2027-ig 7%-os összetett éves növekedési rátával (CAGR) kalkulál. Hogy mi hajtja a növekedést? Először is: a háttérben a globális felmelegedés, a szőlészeti technikák, a hatékonyabb élesztők, stb. miatt megemelkedett alkoholfokú borok állnak milliószám, melyekből a COVID óta különösen egészségtudatossá váló fogyasztók egyre kevésbé kérnek. A borászok sok borvidéken kénytelenek alkoholt mérséklő különféle szőlészeti és borászati megoldásokat keresni, ami elvezetheti őket az alkoholcsökkentő technikai eljárásokhoz is. A nem prémium és nem buborékos borok piaca zsugorodik a világon, a tömegborokat készítő nagytermelő az alkoholmentes italok növekvő népszerűségét látva könnyen juthat arra a következtetésre, hogy a nem eladott bornál jobb lehet az alkoholmentesített – de értékesített. A gondolatot bizonyos országokban tovább ösztönözheti az alkoholkivonás hasznos melléktermékéből, a tiszta alkoholból származó extra bevétel, valamint a magas alkoholú borokra sok helyen kivetett extra adóteher (legutóbb pl. Angliában és Hollandiában).

Hajtóerők
Ez idáig talán még észszerűen hangzik. De hogy miért kell a fogyasztónak egy sz! és drága alkoholtalanított bor, az már rejtélyesebb. A fő hajtóerő alapvetően persze a moderáció. Kevesebb alkoholt iszunk és próbálunk egészségesebben élni. A trend minden generációra igaz, de a legigazabb a fiatal felnőtt korosztályra. Ezt a szöveget az egyre inkább elboomeresedő Facebookon olvasók számára talán furcsállható módon ők (a fiatalabbak) jóval kevesebb szeszt visznek be, mint mi, X generációsok és idősebbek, amikor mi voltunk huszonévesek. Bár a mérséklés manapság mindenkire jellemző, a különböző generációk különbözően mérséklik magukat, már amikor. Az idősebbek jellemzően nem-ivós szakaszokat iktatnak be (például hétfőtől csütörtökig nem isznak, hogy aztán a hétvégén jól odapörköljenek neki), míg a fiatalok inkább csökkentik az alkoholbevitelt, amikor egyébként isznak. Jellemző náluk az egy kör alkohol, egy kör alkoholmentes stratégia is, aminek már külön angol neve is van: zebra striping. Utóbbi stratégiához nyilván jobban passzolnak az alkoholos italok alkoholmentes változatai. Az Z és Y generáció emellett jóval kevésbé gondolkodik hagyományos italkategóriákban, az ingerek özönében felnőve meghatározóbbak számukra a színek, aromák és ízek, hívják az ezekből összeálló italokat bárminek.
A moderáció melletti másik ösztönző pl. az alkoholmentes bor választására a szociális faktor: a valahová tartozás igénye. Akkor sem akarok egy boros társaságon kívül kerülni, ha bármilyen körülmény miatt nem ihatok alkoholt – ilyen helyzetekben nagyon jól jön a 0%-os bor, pláne, ha ugyanolyan szép, lögybölgethető kehelybe töltik, mint a többieknek.
Jó kis érvek az alkoholmentes borok mellett, de azért nem teljesen meggyőzőek – és nagy tömegek nem is lettek még meggyőzve, ez egy erősen fejlődő szegmens, dinamikusan növekvő számai mellett alacsony bázissal. A borvilág bizakodik, és sokan már megmentőként tekintenek a NoLo-ra, a túlkínálati válság egyik megoldójára azzal a nem is olyan rejtett gondolattal, hogy esetleg az alkoholmentes borok fiatal fogyasztóiból borfogyasztók lesznek.

Tele ellentmondással
Én nem vagyok ennyire optimista. Az alkoholmentes borban alkohol az nincs, cserébe tele van ellentmondással. Arról eleve vita zajlik, hogy lehetne-e bornak nevezni (fent említett organoleptikai problémák miatt szerintem sem lehetne), továbbá miközben jelentős részben az egészségmánia gerjeszti a fogyasztását, valójában cukrossága miatt kétséges az egészségessége. Vásárlói legnagyobbrészt azok a fiatalok, akiknek elveikben nagyon fontos a fenntarthatóság, a környezet megóvása, a természetesség, a „zéró intervenció” a termékek készítésekor, de az igazság az, hogy egy alkoholmentes bor előállítása „intervenciók” sorozata, a végtermék meg kb. annyira természetes, mint egy szilikonmell.
A következő évek kérdése, hogy azok, akik még most fogják először megkóstolni, milyennek találják; elég jónak-e ahhoz, hogy rendszeresen vegyék (ebben vannak kétségeim). A másik kérdés, hogy milyen más italokkal konkurál majd? Minek nézik a fogyasztók? Tényleg bornak, amiben nincs alkohol? Vagy alkoholmentes italnak, ami egyébként borból készült? Ha inkább az utóbbi dobozban landol, mostani állapotában nem lesz igazán versenyképes (mert nem jó, drága és rengeteg a konkurens az alkoholmentes ital kategóriában). Ha az előbbiben, kevesebb érdeklődő lesz, ráadásul probléma, hogy az igazi „borosok” körében a legnagyobb az alkoholmentes bor elutasítottsága, ami csak kis ütemben változik.
(Talán könnyebb az útja az alkoholcsökkentett boroknak – sok minden található az 5 – 12% közötti tartományban. Ezek a termékek szintén támogatják a mérséklősdit, jobban hasonlítanak a felnőtt borokra, nagyobb az elfogadottságuk a borosok körében és sok nem édes is van közöttük, mert önmagukban is van testük és ízük. A kategória egyik sikerterméke az USA-ban a Sunny with a Chance of Flower nevű 9%-os cukormentes alkoholcsökkentett bor szárnyal: 2020-ban 11000 kartont adtak el belőle, 2023-ban közel 100.000-et.)
Amúgy meg… Az egészről gyakran azt gondolom, hogy az időgépből visszanézve az alkoholmentes bor a korszak tébolyának egyik szimbóluma lesz. Mi leszünk azok, akik képesek voltunk egyéves kemény munkával szőlőből egy finom erjesztett italt készíteni (bor volt a neve), majd drága és pazarló eljárással nagy nehezen visszacsináltuk az erjesztés folyamatát a bort ízzé-porrá zúzva, alkotóelemeire szedve; aztán valahogy mégis összeraktuk, de rosszabb lett, és nekiálltunk azon vitatkozni, hogy a végterméket minek hívjuk. Ahelyett, hogy egyszerűen kipréseltük volna a szőlőt és boldogan megittuk volna.

Kapcsolódó postok

Szólj hozzá!

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Rólam

Nagy Sebestyén vagyok. Borról beszélek ezen a blogon. Borról és mindenről, ami borral kapcsolatos. És minden téma kapcsolatos a borral. Például úgy, hogy ha megbeszéljük, kinyitunk közben egy bort… :) Tovább

Hirdetés

Legutóbbi posztok
Kategóriák
Legnépszerűbb
Archívum