Nyughatatlan zseni: Lenkey Második, 2007

Van ez a Terroir Squad videósorozat, amiben borászokat mutatnak be kissé szépelgő módon negyedórás kisfilmekben, mindegyikben kötelező elem, hogy a borász úgynevezett nézést produkál, miközben szól valami minimalista és/vagy klasszikus zene, továbbá az is kötelező bennük, hogy megmutatják a borász hogyúgymondjam emberi arcát is, amikor a borkészítő valami tök mást csinál, mint bor, Homonna Attila például DJ-zik, Major Levente általános iskolai tanár, és így tovább.

Azt hiszem, erre mondják, hogy eredeti.

Eredeti?

Nem, ezek inkább amolyan cukiságok.

Megmondom, mi az eredeti.

Az az eredeti, hogy jön a borász a filmben, és az első két percben semmi másról nem magyaráz, mint hogy társaival jól megvert kétszáz embert, na, az az eredeti!

Óriási diadal

Hülyén hangzik, tudom, én sem akartam elhinni, meg is kellett néznem vagy háromszor egymás után, de ez az igazság, hogy a Terroir Squad legújabb epizódjában Lenkey Géza mádi borász tényleg azzal büszkélkedik, hogy Kispest-szurkolóként valamikor régen, hetven haverjával jól összevertek kétszáz Vasas- és Újpest-szurkolót valahol a Határ úti metrómegálló környékén. Még egy újságcikket is bejátszanak (ránézésre tuti Népszabi), amiben ott van leírva feketén-fehéren a garázdálkodás: „egy ember súlyosan, kettő könnyebben”, meg „baseball ütőkkel, vascsövekkel, farudakkal”… Lenkey Géza még azt is hozzáteszi, hogy „óriási diadalnak tartom”, sőt azt is, hogy „ezt tartom életem legnagyobb ütközetének”.

Váo! Nem ám egy jól sikerült almasavbontást vagy hidegkezelést, lófaszt, a farudas-vascsöves balhét!

Kapásból én erről azt gondolom, hogy ez annyira szürreál, annyira vad, ősi és punk, hogy csak szeretni tudom. Elképzelem, ahogy ott áll Lenkey Géza, mondjuk a Proweinon a standjában, jönnek az öltönyös, pohárpörgető komolykodók, kérdezgetnek mindenféle okosságot és akkor Géza csak elindítja nekik iPadjén ezt a kis videót. És amíg a szomszéd borásznál ilyesmik hangoznak el, hogy „erre a borunkra a Decanter regional trophyt adott”, meg „tíz éve biodinamikusan művelünk mindent”, Géza csak annyit köp a standra: „Lenyomtuk az angyalföldi fasszopókat, hiába csicskultak be nekik a lila majmok”, az öltönyösök meg nem tudják, mit reagáljanak.

Knézy Jenőt idézve én is csak annyit tudok erre mondani: „Hát ez kurvajó”.

A futballhuliganizmust beemelni a bormarketingbe, na, ez még senkinek nem jutott eszébe, és azt hittem, még ezer évig senkinek sem fog, erre tessék, itt van.

Másrészt az erőszak minden formáját utálom, a versenysportot értelmetlennek tartom, a futball körüli törzsi háborúkat meg nevetségesnek, úgyhogy a franc se tudja, hogy állok most ezzel a végtelenül vicces, bátor és mégis kicsit szomorú videóval.

Mint minden ilyen kétes esetben, egyetlen örök megoldás van: magához a borhoz kell fordulni.

Még jó, hogy van egy Lenkey-borom itthon, egy 2007-es Második.

Lenkey Géza Második

Lenkeyről tudvalevő, hogy általában nagyon sokáig érleli a borait, jó későn hozza ki őket, és a nagyon sokáigot meg a jó későnt tessék komolyan venni és vigyázzba állni: majd’ évtizedes távlatokról beszélgetünk ugyanis.

Én ezt annyira nem szerettem eddig. Tiszteltem távolról az öregborparádét, de nem vettem részt benne, mert én nem kedvelem a bormilfeket, akkor szeretem a borokat, ha van bennük frissesség, elsődleges gyümölcsök, elevenség és fiatal élet (is).

A 2007-es évjárat persze nem a kurrens évjárat, még Lenkey esetében sem, szerintem ezt a 10-es évek elején-közepén hozhatta ki, de valahogy idekeveredett hozzám, és itt maradt a borgyűjteményemben.

Na, nézzük.

Lenkey Második, 2007: fitneszguru

Illata közepesen intenzív és rendkívül komplex. Még van benne egy csomó érett fehér húsú gyümölcs, puha vilmoskörte, birs. Plusz gyógynövények, főleg kamilla. Meg egy bödön méz. Na és sok-sok aszalt sárgabarack. Szóval fiatalos és érett jegyek, sokan, egyszerre. Kóstolva feltűnően intenzív és jó savérzet. Hihetetlen, de ez a bor 14 év alatt nem vesztett a lendületéből és vitalitásából. Furmint és hárslevelű közel fele-fele arányban, és a furmintról ugye, már tudjuk, hogy sajnos hamar vénül, de erről, ennél a bornál, talán a hárshaver miatt is, szó nem lehet. A sok szép sav tolja maga előtt a körtés, barackos aromákat, amik még csak alig-alig mutatnak aszalványos karaktert. Mintha egy ötéves bort kóstolnék. Az utóíz hosszú, a maradékcukor nagyon kell, szuperül ellensúlyozza a még mindig impulzív savakat. Ez a bor egy kompromisszumokat és öregedést hírből sem ismerő fitneszguru, még mindig nagy frissességgel, harmóniával, szép, érett gyümölcsös díszekkel, kedves, enyhe édességgel.

Ez ám a meglepetés.

Most akkor dobjuk el a hülye sztereotípiáinkat, és adjunk erre egy őszinte 9.4 pontot.

És reménykedjünk, hogy akkor Géza sem ver pofán.

Összegzés

Komplex, csúcsán lévő 14 éves bor. Eleven savak, friss gyümölcsök és aszalványok, sok méz, kevés maradékcukor. Sokoldalú szépség.

— NagySebestyen

Kapcsolódó postok

Szólj hozzá!

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Rólam

Nagy Sebestyén vagyok. Borról beszélek ezen a blogon. Borról és mindenről, ami borral kapcsolatos. És minden téma kapcsolatos a borral. Például úgy, hogy ha megbeszéljük, kinyitunk közben egy bort… :) Tovább

Hirdetés

Legutóbbi posztok
Kategóriák
Legnépszerűbb
Archívum